Csodakuckó Játék Blog

Friss az élményem, ezért rögvest szeretnék Veletek is megismertetni egy egyszerű, ám annál szórakoztatóbb társasjátékot. Egyik kedvenc kiadóm, a Gigamic francia játékgyártó cég - nem hazudtolva meg a "csináljunk-egy-egyszerű-játékot-megunhatatlan-játékszitukkal elvét" - alkotta meg a Home, sweet home! – Otthon, édes otthon! elnevezésű társasjátékát. A kiadótól eddig nem nagyon volt csalódásban részem, így most sem kellett csalatkozzak. No, de nézzük is!

CSOMAGOLÁS, DESIGN

A játék csomagolása praktikus, kis méretű fémdoboz, két ponton rögzített, könyvszerűen zárható tetővel. Bárhová könnyedén elvihető, tekintve, hogy egy nagyobbacska zsebbe is belefér. A fémdobozt kinyitva a játék tartalma a következő: 30 db polipos, 30 db rákocskás kártya, plusz 20 db darab búvárharang kártya, mindegyik típus 1-től 5-ig számozva. A kártyák jó minőségű, papírszövet jellegűek, a grafika igényes, a figurák pedig aranyosak. A 19 különböző nyelven - köztük magyarul is - íródott játékszabály-füzet a doboz méretéhez igazodik, a viszonylag rövid szabályleírás két kis oldalra ráfért. Maga a doboz így néz ki:

A JÁTÉK MENETE

Térjünk a lényegre! Az Otthon, édes otthon! társas alapja az összeadás és a taktika. Ne ijedjetek meg, nem kell nagy számokban gondolkodni, így a matek nem vonja el a figyelmet teljesen a taktikáról, vagyis arról, hogyan tegyük lóvá társainkat.

A játékot 2-4 játékos játszhatja, persze minél többen játsszák, annál poénosabb. Alaphelyzetben ki kell osztani mindenkinek 5 búvárharangot jelképező kártyát, melyek 1-től 5-ig vannak számozva. Ezekre kell a játék során az azonos módon számozott polipos vagy rákocskás kártyákat gyűjteni. Miután kipakoltuk a saját búvárharangjainkat, kapunk még 4-4 lapot az összekevert rákos és polipos pakliból, melyet a kezünkben tartunk, és ezt nem láthatják ellenfeleink.

Minden kör során, a soron következő játékos lerak egy általa választott lapot az asztalra a kezéből és megmondja, hányas szám van rajta. Miután leraktuk a kártyát, pótoljuk a húzópakliból, hogy mindig 4 lap legyen a kezünkben. A példa kedvéért az első lerakott kártya legyen 2-es. A következő játékos szintén lerakja az általa választott lapot az asztalon lévő mellé, és megmondja, hogy mennyi a két asztalon lévő lap összege. Ha tehát ő pl. lerakott egy 3-as lapot, közli a játékosokkal, hogy az összeg 5. (Mivel már lent van egy 2-es lap, mellé kerül egy 3-as, ezek összege 5.) Így folytatódnak a körök egymás után, a következő letett kártyán lévő számot mindig hozzá kell adni az addigi összeghez. Mindezt addig folytatjuk, míg a számok összege el nem éri vagy meghaladja a 12-es számot. Ekkor, aki lerakta az utolsó kártyát, mellyel a kártyák összege 12 vagy ennél nagyobb, az felveheti az összes lerakott kártyát és elhelyezi azokat a búvárharangjaira.

A kártyákat a búvárharangok számozása szerinti csoportosításban kell lerakni, tehát az 1-es kártyákat az 1-es búvárharangra, a 2-eseket a 2-es búvárharangra és így tovább. No, itt jön némi csavar, ugyanis a polipok és a rákocskák utálják egymást, ezért őket a búvárharangokon nem lehet keverni, így ha már elkezdtél gyűjteni az adott harangon rákocskát, oda csak rákocskás-számos kártya kerülhet és a poliposra csak polipos. Innen adódik a taktikázás lehetősége a játékban, ami nagyon sokat hozzáad az élményhez. Ugyanis jól meg kell gondolnod, hogy milyen lapot raksz le a kezedből (és igyekezned kell a legjobb megoldást választani), mivel ha úgy sikerül megkaparintanod az asztalon lévő kártyákat, hogy azok között van ugyanolyan számozású, de eltérő állatot tartalmazó kártya, mint amit már gyűjtesz, nemcsak ezt a lapot kell eldobnod, hanem ez a piszok állatka elrabol egy másik állatot tartalmazó, de ugyanolyan számozású kártyát a búvárharangodról.

Hogy érhetővé tegyem, mondok egy példát. Ha már gyűjtöd a 3-as búvárharangra a polipokat és úgy sikerül felmarkolni az asztalon lévő kártyákat, hogy köztük van egy 3-as rákocskás kártya, úgy ezt a 3-as rákocskás kártyát is a dobópakliba kell tenned, és még egy 3-as számozású, polipos kártyát is. Ezzel veszítesz a gyűjteményedből, ami azért fontos, mert a játék végén az győz, akinek több állata van.

Mikor lemegy pár játékkör, utána fogtok rájönni a taktikázási lehetőségre. Például, ha látod, hogy közeledtek a lerakásban a 12-höz, eldöntheted, akarod-e felmarkolni a lapokat vagy sem. Ha olyan kártyák vannak benne, aminek az ellentétes állatát gyűjtöd, érdemes (ha van ilyen lapod), minél kisebb lapot lerakni, hiszen így elkerülheted, hogy felvedd a kártyákat és az ellentétes állatka lerabolja a búvárharangod gyűjteményét. Igaz, milyen trükkös?

A játékkörök addig tartanak, míg el nem fogy a húzópakli. Ekkor még kijátsszuk kezünkből a lapokat, majd ezután összeadjuk a gyűjteményünk lapjainak számait.

KINEK AJÁNLOM?

A Home, sweet home! típusát tekintve kifejezetten családi, szórakoztató játék, rövid játékkörökkel, így annyi partit játsszunk, amennyit nem ununk meg. A kicsiknek pont elég egy-egy játszma 10-15 perces időtartama. A kiadó a játékot 8 éves kortól ajánlja, mi azonban nagyszerűen elboldogultunk a négyéves és hatéves gyerkőceimmel, plusz a kisiskolással úgy, hogy én és a párom is élveztük a köröket. A kisebbek elsősorban azért boldogulnak könnyen a játékkal, mivel minden kártyán annyi állatka van, ahányas szám a kártyán fel van tüntetve, így az én kis négyévesem összeadás helyett összeszámolja az állatkákat és így mondja meg az eredményt! A játék észrevétlen matekozást és taktikai készségeket fejleszt, miközben valódi családi élménnyel gazdagodtok! Az ára kifejezetten a baráti árkategóriába sorolható a társasjátékok között, jelenleg bruttó 2590 Ft, melynek minden egyes forintját megszolgálja a játék!

ÖSSZEGZÉS, VÉLEMÉNY

Jó szórakozást!

Adél a Csodakuckóból